1968, London. Brian May és Tim Staffel, az Imperial College hallgatói elérkezettnek látták az időt, hogy zenekart alapítsanak. Brian, a gitáros a College faliújságján kitűzött egy hirdetést, amelyben "Ginger Baker típusú" dobost kerestek. Jelentkezett egy Roger Taylor nevű, fiatal orvostanhallgató, akit bevettek a "SMILE" névre keresztelt zenekarba. A Smile 1969-ben a Mercury Records-hoz szerződött, és még abban az évben fel is vettek néhány számot a Trident Studio-ban. Tim Staffel az Ealing College of Art-ba járt, onnan ismerte Freddie Bulsarat, akit be is mutatott a többieknek. Freddie hamarosan nagy rajongójuk lett. 1970-ben a sikertelen próbálkozásoktól csalódott zenészek feloszlatták a bandát. Tim ezután a Humpy Bong tagja lett. Freddie erre otthagyta Wreckage nevű zenekarát és csatlakozott az énekes nélkül maradt Rogerhez és Brianhez.

Freddie "Mercury"-ra változtatta vezetéknevét, az új zenekart pedig Queen-nek nevezte el. Három (egyesek szerint öt, esetleg hat) basszusgitárost is kipróbáltak és kirúgtak, mire megtalálták az igazit: az alig húszéves John Deacon 1971-ben a Queen negyedik tagja lett. A zenekar fáradhatatlanul próbált, és jópár kisebb koncertet adott az Imperial College bulijain. Hamarosan nagy lehetőséget kaptak: egy ismerős révén felkérték őket egy vadonatúj hangstúdió, a De Lane Lea tesztelésére. Cserébe ingyen készíthettek demo felvételeket. Így is történt, de az anyag iránt senki sem mutatott érdeklődést. Végül 1972-ben a Trident producerei (akiknek ismerős volt már Roger és Brian) lemez-, kiadói-, és menedzsment szerződést kötöttek a fiúkkal. Ebben az évben hetente mindössze 60 fontot kaptak a lemezcégtől, viszont megkezdhették az első lemez felvételeit. Ennek csak annyi szépséghibája volt, hogy akkor használhatták a Trident Stúdióit, mikor a nagynevű előadók éppen nem tartottak rá igényt. Éjszaka, hajnalban és egyéb lehetetlen időpontokban dolgoztak.

1973-ban a Trident és az EMI megegyeztek a Queen lemezének kiadása ügyében, így júliusban megjelenhetett az akkor már egy ideje a fiókban pihenő anyag. A sikersorozat beindult: lebonyolíthatták első jelentős turnéjukat a Mott The Hoople előzenekaraként. A turné 1973-ban, Leeds-ben indult, és általános volt a vélemény, hogy "a Queen több volt, mint egy előzenekar…". A második nagyemez, a "QUEEN II" 1974. márciusában jelent meg - némi huzavona után, mert apró nyomdahiba került a borítóra, amelynek korrigálásához a zenekar ragaszkodott. Még abban a hónapban önálló angliai turnéba kezdhettek, majd áprilisban a Mott The Hoople vendégeként a Queen először játszott az USA-ban. A szépen ívelő karrier itt majdnem abba is maradt: Briant fertőző májgyulladással kórházba szállították, így a további fellépéseket le kellett mondani.

A harmadik nagylemez munkálatai Brian nélkül, Roy Thomas Baker producer hatékony közreműködésével kezdődtek el. Mikor Brian jobban lett, már csak a gitártémák feljátszása volt hátra, ami azért nem ment könnyen, mert a betegség utóhatása miatt legalább annyi időt töltött a stúdió mosdójában, mint a feljátszó helyiségben. A "SHEER HEART ATTACK" végül 1974. novemberében került a boltokba, Amerikában és Európában egyaránt rendkívül sikeresnek bizonyult. A Queen nevet ekkor már a legnagyobbakkal együtt emlegették.

1975. januárjában a Queen megkezdte első önálló turnáját az Egyesült Államokban. A jegyeladások nagyszerűek voltak, a közönségigény pedig olyan nagy, hogy egy-egy helyen egy napon egymás után két teltházas koncertet is adtak. Jónéhány koncertet azonban le kellett mondaniuk, mert ezúttal Freddie egészsége nem volt rendben: hangszálgyullása miatt pihentetnie kellett a torkát (bár az orvosok tanácsa ellenére így is fellépett párszor). 1975-ben a Queen megbízta Jim Beach zenei szakügyvédet, hogy szabadítsa meg őket a Trident céghez fűződő szerződéstől. A zenekar ugyanis több segítséget várt el egy lemezcégtől, mint amennyit egy ideje kaptak. Áprilisban sor került első kanadai koncertjükre, előzenekaruk a Kansas volt. '75. áprilisában látogattak először Japánba.

A repülőtéren háromezernél is több izgatott rajongó várta őket, a Sheer Heart Attack pedig a slágerlista élén állt. A hatvanas évek Beatles-mániájára emlékeztető történések alaposan meglepték a zenekart. 1975. májusában Freddie átvehette a Dalszerzők Céhének Ivor Novello díját a "Killer Queen" című dalért.

Júniusban új lemezen kezdtek dolgozni. Augusztusban nagy megkönnyebbülésükre sikerült elválniuk a Tridenttől, s szeptemberben már John Reid volt a menedzserük. Mikor felvetették a Bohemian Rhapsody kislemezen való kiadásának ötletét, mindenki úgy reagált, hogy a dal a maga 5 perc 55 másodpercével túl hosszú, ezért esélytelen a sikerre. Freddie mégis eljuttatott egy példányt barátjuknak, a londoni Kenny Everett DJ-nek, viszont a lelkére kötötte: eszébe ne jusson lejátszani a számot a rádióban. Kenny persze lejátszotta: méghozzá két nap alatt tizennégyszer! Ettől kezdve valamennyi rádióadó teljes egészében végigjátszotta a számot, és nem kellett rövidebb verziót csinálni belőle, ahogy sokan javasolták. A Bohemian Rhapsody hatalmas siker lett, és a Queent a korszak legjelentősebb zenekaráva tette. A zenekar ötletei alapján Bruce Gowers klipet forgatott a számhoz - ez indította el a videóklip forradalmat. A kislemez kilenc hosszú hétig őrizte vezető pozícióját a slágerlistán.

Az új nagylemez korának egyik legdrágábban felvett anyaga volt, 1975. novemberi megjelenését követően azonban az "A NIGHT AT THE OPERA" inkább kiváló tartalmáról és arról volt nevezetes, hogy a zenekar története első platinalemezét vehette át érte. A Freddie-tervezte Queen címert ezúttal a borítón használták fel. A híressé vált logo a zenekar csillagjegyeinek kombinációja: két tündér a Szűz, egy skorpió a Rák, két oroszlán pedig a két Oroszlán kedvéért szerepel rajta. Az album bemutató partyját a London Coliseum Theatre exkluzív Opera Bar-jában tartották.

1976. januárjában Freddie újabb Ivor Novello díjat vehetett át, ezúttal a Bohemian Rhapsody-ért. Szintén januárban került sor a harmadik amerikai turnéra, amely március végéig tartott. Ezután egyenesen Japánba repültek, ahol ismét soha nem tapasztalt kényeztetésben volt részük. Addigra mind a négy nagylemez benne volt az angol TOP 20-ban: ezzel korábban egyetlen zenekar vagy előadó sem büszkélkedhetett. Egy hosszú Japán turné után Ausztrália következett.

Angliába visszatérve nekiláttak a következő album, az "A DAY AT THE RACES" felvételeinek, amelyet aztán egy rövid angol turnéval szakítottak félbe. 1976. szeptember 18-án, igazán egyedi módon mondtak köszönetet rajongóik támogatásáért és szeretetéért: ingyenes koncertet adtak a londoni Hyde Parkban. A közönség létszámát 150 ezer és 200 ezer közöttire becsülték, ez volt a legnagyobb tömeg, amelynek a Queen addig játszott, egyúttal a mai napig a legnagyobb nézőszám a Hyde Park-i koncertek történetében.

Történt mindez szeptemberben, miközben keményen dolgoztak az 1976. decemberében kiadandó nagylemezen. A zenekar a promóció kedvéért részt vett a Kempton Parkban tartott különleges lóversenyen. Az EMI által szervezett futamon anélkül, hogy összebeszéltek volna, mind a négyen ugyanarra a lóra fogadtak - a nyertesre. Öt nappal megjelenése előtt már félmillió előjegyzés érkezett az 'A Day At The Races"-re, ez volt az EMI történetének legnagyobb megrendelése.

Szinte még el sem kezdődött az új év, '77. január 4-én a Queen máris megérkezett a következő amerikai turné próbáira. A következő három hónap során egyfolytában játszottak, bejárva az Egyesült Államokat és Kanadát. Roger ráadásnak még egy szóló kislemezt is készített, saját költségén. Az 'I Wanna Testify" augusztusban jelent meg. 1977. májusában a Queen Stockholmba repült egy hosszú európai turné első állomására. Earls Court-i koncertjükön tűnt fel először a híressé vált "Korona" fénytechnika. 54 láb széles, 26 láb magas és 5000 font súlyú volt. A zenekar 50,000 fontot fizetett ki érte.

1977. októberében a rajongói klub tagjait először kérték fel a zenekar videójában való szereplésre. A "We Are The Champions"-t a New London Theare-ben forgatták. Miután a felvétel a tervek szerint lezajlott, a zenekar koncertet improvizált, így köszönve meg a rajongók részvételét és kemény munkáját. 1977. októberében vehették át a Legjobb Angol Kislemeznek járó Britannia díjat: a Bohemian Rhapsody-ért, természetesen.

1977. október 28-án megjelent a "NEWS OF THE WORLD" album. A borító Kelly Freas science fiction művész rajza volt, melyet Roger fedezett fel egy albumban. Roger megkereste a művészt, aki hamar beleegyezett, hogy munkáját Queen borítóvá alakítsák.

Novemberben újra Amerikában voltak, a következő turnéra készültek. Ekkor engedhették meg először maguknak, hogy saját repülőgépen közlekedjenek - ez sokkal kényelmesebbé tette a nagy távolságok megtételét. Abban az évben már második amerikai turnéjuk november 11-én kezdődött. Éppen időben tértek vissza Angliába ahhoz, hogy családjaikkal töltsék a karácsonyt. Azon a karácsonyon, 12 heti tündöklése után a "We Will Rock You"-t egy új kislemez taszította le a francia slágerlista első helyéről… a "We Are The Champions".

1978. februárjában a Queen saját menedzsment felállítása mellet döntött. A Tridenténél normálisabb körülmények között, de felbontották a John Reid-del kötött szerződést - igaz, hogy ezt eleve baráti szinten, Freddie Rolls Royce-ának hátsó ülésén írták alá, a Roger Surrey-beli házának kertjében készülő "We Will Rock You" videoklip forgatásának egyik szünetében. Egy Queen mércével rövidnek számító európai turné kezdődött 1978. áprilisában, ismét Stockholmban. Júliusban a zenekar az új lemezen kezdett dolgozni. Montreux-ben és Franciaországban vették fel - ez volt az első alkalom, hogy nem angol stúdióban dolgoztak.

A következő kislemez, a "Bicycle Race" beharangozásához kibérelték a Wimbledon Stadiont, ahol 50 meztelen lány részvételével bicikliversenyt tartottak. A kislemez eredeti borítóján egy ilyen versenyző lány hátulról készített képe volt látható, de néhány országban a közvélemény nyomásának engedve villámgyorsan bugyit retusáltak rá. Újabb turnék kezdődtek az USA-ban és Kanadában. November 10-én megjelent a "JAZZ", a zenekar hetedik nagylemeze. A borítóba egy kihajthatós posztert csomagoltak, amely a meztelen biciklistákat ábrázolta. Amerikában a vásárlók a kép helyett egy kupont találtak a borítóban, amellyel megrendelhették a posztert. A "Jazz" New Orleansben megrendezett bemutató bulija azóta már bevonult a történelembe.

A házigazda szerepét a zenekar tagjai vállalták, hogy meghívhassák mind az EMI, mind pedig amerikai kiadójuk, az Elektra képviselőit. Ez volt az első alkalom, hogy a két cég vezetői találkoztak, ezért komoly hangsúlyt fektettek arra, hogy minden igazgató jelen legyen, létszámban lehetőleg felülmúlva a másikat. A party a legkomolyabb orgia volt, amelyen valaha alkalmuk volt részt venni: az önfeledt szórakozásról meztelen sárbírkózók, törpék, meztelen pincérnők, és egy sereg más érdekes és csodálatos figura gondoskodott.

Az észak-amerikai turné decemberben ért véget, majd visszatértek Angliába karácsonyozni. Nem szántak sok időt a pihenésre: 1979. januárjában európai turnéra indultak. Az első koncertet Hamburgban adták. Aztán márciusban bezárkóztak a montreux-i Mountain Studióba, hogy első koncertlemezükön dolgozzanak. A zenekarnak tetszett Montreux nyugalma és maga a stúdió, ezért megvették (a stúdiót, nem a várost!). David Richards, a stúdió helyi hangmérnöke azon kérdésére, hogy miért vették meg a stúdiót és mi vele a szándékuk, Freddie csak annyit vetett oda: "Belökjük a tóba, drágám!"

1979. áprilisában a zenekar Japánba repült - újabb turnéra. Júniusban megkeresték az angol tenisz klubot, a Wimbledon Stadion középső pályáján tartandó koncertjük ötletével. Nem kapták meg az engedélyt. A zenekar első koncertlemeze, egyben első dupla albumuk "LIVE KILLERS" címmel jelent meg 1979. júniusában. A lemezt a közönség kérésére adták ki. A Queen ezután felkérést kapott egy science fiction film, a "Flash Gordon" zenéjének megírására. Mikor az ötletről Dino de Laurentis producer tudomást szerzett, az volt az első kérdése: "… de kik ezek a királynők?"! A zenekar elvállalta a munkát, és még júniusban munkához láttak egy müncheni stúdióban.

1979. végén a Queen egy újabb, de teljesen szokatlan hangulatú turnét bonyolított le: a "The Crazy Tour" állomásául olyan elképesztő helyszíneket választottak, mint a Purley-beli Tiffany's, a Lewisham Odeon, az Alexandra Palace, és végül a Hammersmith Odeon. Röviddel később részt vettek a kambodzsai éhezők javára rendezett koncerten. A Crazy Tour során a zenekar turnémenedzsere általános kimerültség miatt összeesett a színpad mögött és kórházba került. Gerry 1976. óta kísérte a Queent minden egyes fellépésükre (majd felépülése után is valamennyin ott volt és dolgozott).