1980. elején a zenekar újabb lemez, a "THE GAME" felvételein dolgozott. Ez volt az első alkalom, hogy szintetizátorokat használtak. Júniusban újra észak-amerikai turnéra indultak. Abban az évben Roger egy teljes szólólemez munkálataiba fogott. A "The Game" júniusban jelent meg, és csak Kanadában ötszörös platinalemez lett! Az "Another One Bites The Dust" a Queen legnagyobb példányszámban eladott világsikere lett. Nagy áttörésnek számított az USÁban, hogy a rock, a soul és a disco slágerlistát egyaránt vezette. Megkapták a legjobb zenekarnak járó "Dick Clarke" díjat; a Billboard nekik ítélte a "Top Crossover Single" díjat; továbbá számtalan jelölést kaptak, köztük néhány Grammy díjra és a kanadai "Juno" díjra.

1980. december 8-án megjelent a "FLASH GORDON" filmzene. 1980. végére 45 millió Queen nagylemezt vásároltak a világon. 1981. februárjában, egy újabb távol keleti turnét követően a zenekar Rio de Janeiroba repült, az első dél-amerikai turnéra. A Queen volt az első zenekar, amely stadion-turnéra vállalkozott a kontinensen, s ezzel számtalan követőnek taposták ki az utat. A felszerelést egy bérelt "Flying Tiger" 747-es fedélzetén szállították oda Tokióból - a Tokio és Buenos Aires közti repülőút a legnagyobb távolság két főváros között.

Az első dél-amerikai koncertet Buenos Airesben adták, 1981. február 28-án. Ezt követően 3 másik argentín focistadiont is megtöltöttek, 5 teltházas koncertet adva mindössze 8 nap leforgása alatt. Ezt két koncert követte a sao paoloi Morumbi Stadionban. Az első este 131.000 nézőnek játszottak, rock & roll történelmet írva, hiszen ez volt a világ legnagyobb fizető közönsége egyetlen zenekar koncertjén. A két este alatt 251.000-en látták a Queen showt - ez több ember, mint ahánynak a legtöbb zenekar egész pályafutása alatt összesen játszik. A turné során valamennyi Queen lemez bekerült az argentín Top 10-be, ez korábban senkinek sem sikerült.

A Sao Paoloban töltött idő alatt ünnepelték meg, hogy a "Love Of My Life" kislemez már 12 hónapot töltött az ottani slágerlistán. 1981. áprilisában Roger megjelentette első, "FUN IN SPACE" című szólóalbumát. A Queen pedig visszatért Dél-Amerikába, a "The Gluttons For Punishment" turnéval. Sajnos, utolsó két venezuelai koncertjüket Caracas-ban le kellett mondani, mert meghalt az ország ex-elnöke. A zenekar Mexikóban folytatta a munkát, Monterrey-ben és Pueblában, Mexico Város szomszédságában. Ezalatt a zenekar promóterét, Jose Rotat bebörtönözték. Jim Beach 25,000 fontos óvadéka ellenében helyezték szabadlábra, hogy folytatódhasson a turné.

A "Greatest Hits", "Greatest Flix" és "Greatest Pix" válogatások egyidőben, 1981. októberében jelentek meg. A "Greatest Hits" nagylemez azonnal felkerült az angol slágerlistára és azóta is csak ritkán kerül le onnan! A "Greatest Flix" videoklip válogatás volt az első ilyen jellegű kiadvány. A "Greatest Pix" könyv fotóit Jacques Lowe, Kennedy elnök egykori hivatásos életrajzírója válogatta össze. Ezek voltak Jacques szerint az eltelt évtizedben készült legjobb Queen képek.

A zenekar tizenkettedik albuma, a "HOT SPACE" 1982. május 22-én került az üzletekbe, miközben a zenekar egy hosszú európai turné közepén tartott. Június 5-én hatalmas szabadtéri koncertet adtak a Milton Keynes Bowl-ban. Az egész koncertet felvette a Tyne Tees Television, Gavin Taylor rendező irányítása alatt, hogy később levetíthessék a Channel Four "The Tube" című műsorában. 1982. szeptemberében egy japán lemezcég, a Mercury Records (amelynek semmi köze nincs Freddie-hez), kiadta a "Gettin' Smile" lemezt. Először kalóz kiadványnak tűnt, de miután meghallgatták, Roger és Brian kijelentették: ez egy valódi SMILE lemez, bár egyikük sem emlékezett, hogy ilyen sok felvételt készítettek volna! 1982. decemberében a Queen tagjai bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, mint Anglia legnagyobb jövedelmű cégvezetői.

1983. januárjában Freddie egy szólólemez készítéséhez fogott, míg Roger már a második saját anyagán munkálkodott. Az év elején Brian Los Angelesbe repült, és néhány közeli baráttal kibérelte az ottani Record Plant stúdiót. Brian vitt ugyan néhány alapötletet, a felvételek túlnyomó része mégis véget-nem érő improvizáció volt. Semmiképpen nem akarta pazarolni Edward Van Halen, Alan Gratzer, Phil Chen és Fred Mandel tehetségét - ezért Brian minden egyes hangot szalagra vett. Az eredmény az 1983. októberében kiadott "STARFLEET PROJECT" mini albumon hallható.

A zenekar 1983. augusztusában újra stúdióba vonult, ahol megkezdődtek a következő nagylemez felvételei. Az anyagot a Los Angeles-i Record Plant stúdióban készítették el, ez volt az első (és utolsó) alkalom, hogy a Queen Amerikában készített lemezt. Néhány hónappal később a munkát Münchenben folytatták - abban a városban, ahol olyan sokat dolgoztak már, hogy szinte otthonuknak érezték.

1984. februárjában jelentették meg 13. nagylemezüket, "THE WORKS" címmel. A lemezről kimásolt Radio Ga Ga kislemez világsiker lett, 19 országban vezette a slágerlistát. A David Mallett által rendezett videoklipben ismét feltűntek az angol Queen klub tagjai. A tapsos refrén a világ bármely részén tartott koncerten visszaköszönt.

A következő kislemez, az "I Want To Break Free" elképesztő klipjében ismét szerepeltek a rajongók. A zenekar tagjai a híres angol szappanopera, a Coronation Street szereplőinek jelmezeit viselték. A kérdésre, hogy "miért?", Roger azt válaszolta, hogy megunta a komoly, súlyos videókat és elérkezettnek látta az időt, hogy megmutassák: továbbra sem veszik komolyan magukat. Az amerikai MTV nem volt hajlandó lejátszani a klipet.

1984. júniuásban Roger megjelentette második szólólemezét, "STRANGE FRONTIER" címmel. Ugyanabban a hónapban a Guild Guitars nevű cég árusítani kezdte Brian saját készítésű Red Special gitárjának hiteles másolatait. A modell, amelynek gyártását Brian ellenőrizte, BHM1 néven került forgalomba. Sajnos, nagyjából egy évvel később, Brian és a Guild a hangszer kinézetéről folytatott tárgyalását követően a Guild felfüggesztette a gyártást.

Augusztusban a Queen Belgiumba repült, a The Works turné első állomására. Októberben Dél-Afrikában is játszottak, többek között a híres Sun City Superbowl-ban. A koncertek nem mentek simán, mert Freddie hangszálproblémái miatt jópárat le kellett mondaniuk. De ez semmi volt ahhoz képest, ami hazatértükkor fogadta őket. Kiruccanásuk komoly felháborodást váltott ki, bár a zenekar megvédte magát, állítván, hogy politikamentes zenekarként, embereknek játszottak.

A Queen első, egész estés videója 1984-ben jelent meg, We Will Rock You címmel. Az anyagot még 1981-ben, montreali fellépéseiken rögzítették. Szeptemberben nem kevesebb, mint kilenc Queen lemez szerepelt az angol Top 200-on.

1985 a Rock In Rio éve volt. A valaha tartott legnagyobb rockfesztivál volt ez, melynek fő műsorszáma a Queen volt. (Hogy is volt az anno, hogy "nem lesznek már sokáig előzenekar…" ?). Az egész fesztivált rögzítették d él-amerikai sugárzásra, de csak a Queen tudta megszerezni a jogot, hogy fellépését megjelentesse videón. A Rock in Rio videokazetta 1985 májusában jelent meg.

1985. április 13-án először játszottak Új Zélandon, egészen pontosan Aucklandben. Szállodájuk előtt apartheid ellenes tüntetők fogadták őket. Tony Hadley, a Spandau Ballet énekese Ausztráliából repült át, hogy megnézze a Queen showt, jutalmul a ráadás során csatlakozhatott a Queenhez a színpadon.

Freddie első szólólemeze, a MR BAD GUY 1985. április 19-én jelent meg, mialatt a zenekar Ausztráliában koncertezett. A Melbourne-i koncertet szinte sötétben játszották végig, mert meghibásodott a fénytechnikát vezérlő számítógép. A problémákkal - nem utolsó sorban a folyamatosan zuhogó esővel - tarkított ausztrál turné után a zenekar Japánba ment. A Tokyo Olimpic uszodában tartott koncertjüket rögzítette az NHK, hogy később leadják a japán kábeltévén.

1985. július 13. bekerült a történelemkönyvekbe, mert aznap tartották a 'Live Aid Global Jukebox' rendezvényt, azaz egy világszerte közvetített megakoncertet a londoni Wembley Stadionban és Philadelphiában. A Queen a számtalan fellépő világsztár egyike volt, és a többiekhez hasonlóan 20 percet játszottak. Az egész világ figyelte a showt, és a Queent a sajtó és a közönség a nap zenekarának kiáltotta ki. Ez az esemény fordulópontot jelentett a zenekar számára.

Valamivel korábban úgy döntöttek, legalábbis egy időre nélkülözik egymás társaságát, de az a nap újra erőt és lelkesedést öntött beléjük. Az új inspiráció első gyümölcse a One Vision című dal lett.

Russel Mulcahy rendező felkérte a zenekart, hogy írjanak zenét készülő filmjéhez, amelynek főhőse egy "Hegylakó" nevű, halhatatlan skót. Egy interjúban Mulcahy kijelentette: a Queen volt az első zenekar, amely eszébe jutott a film zenéjének megírása kapcsán.

1986. márciusában John új zenekart alapított The Immortals néven, hogy a készülőben lévő Biggles című filmhez dalokat írjanak és rögzítsenek. Egyetlen szám (No Turning Back) készült el, majd a zenekar feloszlott. Június 2-án a Queen megjelentette 14. nagylemezét, amely a Hegylakó zenéjét is tartalmazta, és az "A KIND OF MAGIC" címet kapta. A nagylemez az első helyen kezdett az angol slágerlistán és 13 hosszú héten át volt benne a legjobb ötben.

Június 7-én újra akcióba lendült a Queen gépezet: a zenekar megkezdte a "Magic Tour of Europe" turnét. Az első angol koncertet Newcastle-ben, a St James Park focistadionban adták. A zenekar, és Harvey Goldsmith promoter egyaránt az International Save The Children Fundnak adta a koncertből származó teljes nyereségét. Július 11-én a Queen Tornado (ahogy Freddie elnevezte) elérte Londont: két teltházas koncertet adtak a hatalmas Wembley Stadionban. A koncert során a Kind of Magic lemez borítóján látható négy figura hatalmas, felfújható mását engedték a levegőbe. A második bulit a Tyne Tees Television rögzítette Gavin Taylor irányításával, hogy később leadják a tévében.

Mikor a koncert végül adásba került, ez volt az első alkalom, hogy a Channel Four televízió és az Independent rádióállomás-hálózat párhuzamosan ugyanazt a műsort sugározta. Ez azóta sem fordult elő - talán azért, mert ehhez minden egyes független angol rádióllomáshoz parabolaantennát kellett telepíteni, hogy a hangot műholdról, a képet pedig sima földi kábelen vehessék át.

Július 27-én a Queen újra történelmet írt (ez a szokásuk): felléptek a budapesti Népstadionban. Ez volt az első alkalom, hogy egy nagy rockbanda stadionkoncertet adott a keleti blokkban, a jegyek jó előre el is keltek. A koncertet a MAFILM rögzítette a Queen Films megbízásából - az ország valamennyi 35 milliméteres kameráját össze kellett szedniük az eseményre! A filmet Zsombolyai János rendezte.

Augusztus 9-én a zenekar egy különleges, a Kind Of Magic borító alapján kifestett helikopteren a Knebworth Parkba repült, a turné utolsó állomására. Egyúttal itt voltak a legtöbben: a becslések szerint jóval többen, mint 120 ezren. Ez a történelem egyik legsúlyosabb közlekedési dugóját okozta, mert mindenki igyekezett hamar megérkezni. Több, mint EGYMILLIÓ néző látta a Queent ezen az európai turnén - ebből nagyjából 400 ezren az Egyesült Királyságban.

1986. novemberében az EMI Records valamennyi Queen lemezt kiadta CD-n - ez volt az első alkalom, hogy egy zenekar teljes életműve egyidőben vált elérhetővé ezen az új hanghordozón. Decemberben megjelent a 15. Queen lemez - egyúttal a második koncertalbum -, a Live Magic, és azonnal harmadik lett a brit slágerlistán. December 13-án reggel kilenckor, Budapesten mutatták be a Live In Budapest filmet - és még aznap további kilenc teltházas előadást tartottak. A közönség ezt követően egy héten át napi hét alkalommal töltötte meg a mozit.

1986-ban a Queen csak az Egyesült Királyságban 1.774.991 db lemezt adott el!

1987. február 3-án Freddie megjelentette a régi Platters dal, a The Great Pretender feldolgozását. A klipben Freddie felidézett néhány korábbi saját és Queen klip-pillanatot, ráadásul nőnek öltöztette Peter Strakert és Roger Taylort, akik a háttérénekesnők szerepét játszották. Drága klip volt!

Monsterrat Caballé már régóta Freddie egyik kedvenc operaénekesnője volt, mikor 1986. márciusában találkoztak a díva szülővárosában, Barcelonában. Káprázatos páros jött össze, mikor Monsterrat beleegyezett, hogy lemezt készít Freddievel. Freddie gyorsan írt is egy számot az énekesnőnek Barcelonáról, majd nekiálltak a lemez írásának és felvételének. Freddie és Montserrat 1987. májusában léptek fel először együtt az Ibiza '92 fesztiválon, amelyet a nyaralósziget híres Ku Club-jában rendeztek meg. A Barcelonat adták elő.

1987. augusztusában Roger zenészeket toborzott egy új zenekarhoz, a The Cross-hoz. Olyan zenekart akart, amellyel dolgozhat, de legfőképpen koncertezhet a Queen egyre hosszabb "csöndes" időszakaiban.

A Barcelona kislemez 1987. szeptemberében jelent meg Spanyolországban, és alig 3 óra alatt 10.000 példány fogyott belőle. A Spanyol Olimpiai Tanács az 1992-ben tartandó Olimpiai Játékok himnuszának választotta a számot - aztán meggondolták magukat, alaposan megdöbbentve a rajongókat.

A Rudi Dolezal/ Hannes Rossacher osztrák rendező/ producer páros végig követte a Queent a Magic Tour során, lefilmezve őket a színpadon, az öltözőben, pihenés közben és általában mindenhol. Aztán átnézték az archívumot, és koncertfelvételeket, interjúkat és videórészleteket választottak. Majd interjúkat készítettek a zenekarral, barátaikkal, rajongóikkal és más sztárokkal. Végül, 1987. novemberében megjelent a háromrészes, dokumentumfilm-jellegű alkotás, a Magic Years videókazetta. A trilógia számos díjat nyert, köztük a Silver Screen díjat az USÁban (ez a legnagyobb film és TV fesztivál a világon), és az IMMC díjat a montreaux-i Golden Rose TV Festivalon. 1987-ben a Queen megkapta a kitüntető "Ivor Novello - Outstanding Contribution to British Music" díjat is.

1998. januárjában a Queen stúdióba vonult, hogy új lemezt készítsen. Január 25-én megjelent a The Cross bemutatkozó lemeze, a "SHOVE IT". A Cross ezután európai turnéra indult, Anglia-szerte klubokban és egyetemeken, Németországban pedig klubokban játszottak.

Freddie és Montserrat október 8-án léptek fel újra együtt, az Olimpiai Zászló Barcelonába érkezését ünneplő 'La Nit' előadáson. Az estét, amelyen a spanyol királynő és királynő is jelen volt Freddie és Montserrat zárta. A Barcelonát, a The Golden Boyt és a How Can I Go On-t adták elő megjelenés előtt álló nagylemezükről.

A "BARCELONA" duett album 1988. október 10-én került a boltokba. A hagyományosan pazar bemutató fogadást a gyönyörű londoni Covent Garden Opera House Crush Bar-jában tartották - remekül illett az alkalomhoz.

December 4-én a The Cross fellépett a londoni Hammersmith Palais-ben a Queen Klub tagjai részére rendezett parytn. A koncerten Brian és John is színpadra lépett.

1989. május 22-én jelent meg a 16. Queen album, a "THE MIRACLE". Azonnal az első helyre került az angol slágerlistán és hatalmas nemzetközi siker lett, szinte valamennyi európai országban vezette a listákat. A lemezt népszerűsítendő, a zenekar mind a négy tagja összejött a Radio One stúdiójában, hogy Mike Reid lemezlovasnak nyilatkozzanak - ez nagy elismerés volt a DJ számára, mert a zenekar már hosszú évek óta nem nyilatkozott együtt.

Az évtized végéhez közeledve számtalan 'A nyolcvanas évek legjobbja' műsort készítettek az angol tv és rádióállomások. Az Independent Television nézői és a TV Times műsorújság olvasói egyaránt a Queent választották a 80-as évek legjobb zenekarának. Nagyon örültek ennek az elismerésnek, és mind a négyen megjelentek a díjátadáson.

1989. novemberének végén a zenekar ismét stúdióban volt, annyira felvillanyozta őket a The Miracle sikere.